Meditáció a meditációról

Helyzekedjünk el egy kényelmes, ellazult testhelyzetben… figyeljük a légzésünket, …és – ha jólesik – hunyjuk le a szemünket! Engedjük, hogy a következő kérdés szelíden belehulljon az elménkbe ... és gyengéden kövessük az útját! Miben lehet a meditáció a segítségemre? Mi a legfontosabb dolog számomra az életben, amiben a gyakorlás támogat engem? Hagyjuk, hogy ez a kérdés, mint tóba hulló kavics

egyre mélyebbre szálljon elménkben. Lehet, hogy felmerül bennünk egy válasz, lehet, hogy nem! Amikor a kavics eléri a tó fenekét, hagyjuk hogy ott maradjon és

tartsuk elménket nyitva az esetlegesen érkező válaszok előtt! Nem szükséges a kérdéseken gondolkoznunk, nem kell, hogy gyorsan rátaláljunk a válaszra, engedjük, hogy tudatosságunk a maga idejében álljon elő a válasszal, hogy a legmélyebb szinteken – legyen idő az érzések és gondolatok rendződésére… Könnyen lehet, hogy amikor először tesszük fel a kérdést, nem érkezik válasz, vagy ami érkezik, nem érezzük igazán a magunkénak. Ne sürgessük, hiszen a kérdéshez bármikor visszatérhetünk. Amikor készen állunk, menjünk egy kicsit mélyebbre. Tapasztalatink összegzésében segíthet, ha felismerjük tudatos gondolkozásunk 7 jellemzőjét: Az első, hogy jelen vagyunk az „itt–és–most’’-ban, …nem pedig a múlton vagy jövőn rágódunk. Második, hogy ítélkezés-mentesen elfogadjuk a valóságot olyannak, amilyen. Harmadik, hogy nyitottan és érdekelődéssel közeledünk a tapasztalatinkhoz ...és nem kerüljük el azt, ami kellemetlen, ami fáj vagy nehézséget okoz. ...és hogy hagyjuk magunkat benne maradni az öröm és kellemes érzés pillanataiban is. Negyedrészt, hagyjuk, hogy úgy legyenek a dolgok, ahogy vannak, elengedve az elvárásainkat és azt az igényünket, …hogy máshogy legyenek, …mint vannak. Ötödik, úgy érzékeljük a dolgokat, ahogyan vannak. Tudásunk forrása érzékszerveinken keresztül való tapasztalás, nem pedig a róluk való gondolkodásból építünk újabb gondolatokat. Ehhez kapcsolódik a hatodik jellemző: a gondolatokat mentális eseményeknek tekintjük, nem pedig olyan dolgoknak, amik feltétlenül igazak vagy valóságosak. Végül a hetedik jellemző, együttérzéssel és elfogadással gondoskodunk önmagunkról, …nem pedig a célok elérésére összpontosítunk mindenképpen, kerüljön az bármibe … nekünk, vagy a környezetünknek. Vegyük sorra most röviden a jellemzőket: Jelen vagyunk itt és most, mindig az adott pillanatban... Ítélkezésmentesen fogadjuk el a tapasztalatainkat, környezetünket és magunkat... Nyitott érdeklődéssel fordulunk a valósághoz, legyen az kellemtlen vagy kellemes... Hagyjuk a dolgokat önmaguknak lenni... A tapasztalásunkra támaszkodunk... A gondolatokat mentális folyamat részének tekintjük... Elfogadással gondoskodunk a környezetünkről és önamgunkról! Hagyjuk, hogy ezek a mondatok átjárják gondolkodásunkat, érzésinket! A légzésünk figyelése a legalapvetőbb taősztalások közé tartozik. Térjünk most vissza a légzésünkhöz, figylejük a levegő útját a ki és belégzések során. ...Amikor készen vagyunk rá, hogy visszatérjünk, lassan nyissuk ki a szemünket!