Láss, ne csak nézz!

Sétáljunk ki egy olyan helyre, ahol fák, bokrok vagy virágok vannak. Ha ilyen nincs a közelünkben, keressünk egy növényt a szobában. Pásztázzuk végig a szemünkkel a lehetőségeket és állapodjunk meg egy olyan látványnál, amit szívesen nézünk. Nem akarunk elérni semmi különöset, csak azt, hogy lássuk meg a körülöttünk lévő világ gazdagságát

amikor a figyelmünket egy dologra irányítjuk, egyszerűen megtapasztaljuk azt,amit látunk.

Most vegyük szemügyre azt,a mit kiválasztottunk. Érzékeljük a színeket, és a hogy érzékeljük, ne gondolkozzunk azon, hogy tetszik-e vagy nem. Ne gondolkozzunk azon, hogy szép vagy csúnya, friss vagy elszáradt hajtást nézünk-e éppen. friss-e a növény, vagy belepte a por.

Egyszerűen csak adjuk át magunkat a látványnak, a tapasztalásnak. hagyjuk, hogy hasson ránk.

ha esetleg elkalandoztak a gondolataink, szelíden tereljük vissza figyelmünket a látványhoz. ha az jut eszünkbe, hogy mi is az értelme, annak, amit most csinálunk, egyszerűen válaszoljuk meg magunknak: most az érzékelésünk finomítása a célunk, hogy észrevegyük a részleteket. Képesek legyünk részleteiben meglátni a dolgokat körülöttünk, ne csak nézzünk, hanem lássunk is pontosan, figyelemmel.

Fókuszájunk a látványra, újra.

Emlékeztessük magunkat arra, hogy nem akarunk semmit sem elérni, csak egyszerűen megmaradunk a tapasztalásnál, a levelek, szirmok térbeli helyzetének, vagy annak annak, amit éppen nézünk, a részletes megtapasztalásánál.

Adjuk át magunkat a látványnak és hagyjuk, hogy a szemünk felfedezze az egyik részleteket a másik után

időt hagyva a látvány megtapasztalására, egyre több részlet tűnik a szemünk elé. Tudatosítsuk ezeket a részleteket, és ahogy egyre jobban elmerülünk e szemlélődésben, egyre több és több részletet fogunk észrevenni. Ha növényeket nézünk, egyre több ágat, levelet, fűszálat, bibét vagy bármi mást észreveszünk.

Adjunk magunknak időt erre a szemlélődésre. Pár percig maradjunk ebben az állapotban. Ne értékeljük, csak tapasztaljuk meg, amit látunk.

Lehet, hogy hosszúnak tűnik az idő a tapasztalásra és türelmetlenséget érzünk magunkban, ekkor térjünk vissza a látvány részletihez, tudatosítsuk ezeket, és újra merüljünk el a látványban.

….

Amikor elérkezettnek látjuk az időt ahhoz, amikor a gyakorlatot befejezzük, tudatosítsuk magunkban a tágabb környezetünket és emeljük fel a szemünket.