A gondolatok, mint mentális események

Helyezkedjünk el kényelmesen, csukjuk be a azemünket, vagy nézzünk egy pontot magunk előtt. Tudatosítsuk a testhelyzetünket és néhány lélegzetvétel alatt adjunk időt arra, hogy megérkezzünk a pillnanatba. Irányítsuk a figyalmünket a lélegzetünkre és figyeljük a testünk mozgását, a légzés folyamatában. belégzés-kilégzés. Maradjunk meg a légzésre figyelésnél néhány pillanat erejéig! ... ... Idézzünk fel a közelmúltból egy jelenetet, ami érzelmileg megterhelő volt számunkra. Mit éreztünk? szomorúságot, elkeseredést, aggodlamat, …dühöt? Bármilyen helyzet megfelelő lehet. Nem kell túl nagy érzelmekre gondolnunk.. Helyzekedjünk bele ebbe a jelenetbe és maradjunk benne ebben az intenzív érzelmi állapotban. Olyan helyzetet keressünk, amit valóban intenzív érzelmeket éltünk át, és fel tudunk idézni magunkaban. Idézzük fel, hogy hol voltunk, kivel, mi történt? Mi járt a fejünkben, Milyen gondolat futott át az agyunkon? Talán, hogy hibáztunk, kudarcot vallottunk? hogy nagy baj lesz, a jövő nem ígér semmi jót? Esetleg úgy éreztük, hogy a világ összesküdött ellenünk és semmire sem vagyunk jók? Vagy egyszerűen csak kellemetlenül éreztük magunkat? Bármilyen gondolat is volt, próbáljuk felidézni a kisebb részleteket is! Az erős negatív érzelmi állpotokat gyakran kísérik negatív, kártékony gondolatok. Ezek önkéntelenül futnak át a fejünkön, anélkül, hogy tudatosan gondolnánk rájuk. Közeben nagy mértékben hatnak ránk. Amikor rossz hangulatba kerülünk, azt vesszük észre, hogy nem tudjuk leállítani ezeket a negatív gondolatokat, rágódunk rajtuk, tépelődünk. Ilyenkor megfpróbálhatjuk ezeket egyszerűen csak mentális eseményeknek tekinteni. Olyan dolgoknak, amik az elme működésének a velejárói, és nem feltétlenül igazak, noha teljesen valóságosnak tűnnek. Ahhoz, hogy ki tudjunk lépni ezekből a gondolatokból, három dolgot is tehetünk. Egyrészt, amikor felismerjük ezeket a negatív gondolatokat, emlékeket, amik felbukkantak bennünk, mondhatjuk magunknak, hogy „ezek csak gondolatok. Gondolatok, amiket elménk vetít elénk”. Ezzel emlékeztethetjük magunkat arra, hogy a gondolatokat valóban csak gondolatoknak lássuk és minél szelídebben tereljük vissze a figyelmünket a légzésre. Áljunk meg egy kis időre: belégzés és kilégzés ... .... Másrészt azt is tehetjük ezekkel a negatív gondolatokkal, amelyek az elménkben járnak és folyamatosan tépelődünk, hogy tudatosítjuk őket, és ugyanazt tesszük velük, mint a hangokkal. vegyük észre, ahogy keletekznek, amikor megjelennek a tudatunkban, majd tovatűnnek. Emlékeztessük maguunkat, arra, hogy van néhány kép, amelyek segíthetnek ebben. Hiszen tekinthetünk a gondolatokra úgy, mint az égen a felhőkre, amelyeket elfúj a szél. De van, akinek könnyebb a gondolatokra úgy tekinteni, mint az utópályán száguldó kocsikra, amik feltűnnek, elsuhannak a szemünk előtt, majd tovatűnnek. Végül lehet a gondolatokat lehulló faleveleknek teinteni, amelyeket elsodor a patak vize. Harmadik lehetőségünk, hogy röviden nyugtázzuk hogy „a gondolatok csak gondolatok”, és leereszkedünk mögéjük. Megvizsgáljuk milyen testi érzések kíséri ezeket a gondolatokat, és milyen érzelmeket tapsztalunk. Fegyeljük meg a testünkben végbemenő változásokat, ahogy a harag hatására felmegy a vérnyomásunk, kipirul az arcunk vagy leizzadunk. A szorongást jellemzően inkább valamilyen szorító érzés kíséri torokszorító érzés, mellkasi szorító érzés esetleg gyomorfájás. Figyeljük meg ezeket a tesi érzéseket és lélegezzünk be ezekbe az testrészekbe, érzetekbe! belégzés-kilégzés... ... ... A tesit érzések megfigyelésénél tudatosíthatjuk magunkban, hogy milyen hatásuk van a keletkezett gondolatoknak a testünkre, és világosan megfigyelhetjük, ahogy ezek a gondolatok keletkeznek, befolyásolják az érzelmi állapotiunkat a testi érzeteinket majd tovatünnek. Ha hagyjuk, hogy tovatűnjenek, akkor már mindegy hogy mi a tartalmuk, annak látjuk őket, amik valójában. A gondolatok az elménk működésének a jellmzői, olyan mentális események, amik nem feltétéenül igzak, akkor sem, ha teljesen valóságosnak tűnnek. Ezért tekintsünk rájuk úgy, mint metális eseményekre, amelyek felbukkannak, megjelennek, majd tovatűnnek. Irányítsuk vissza a fiegyelmüket a légzésünkre! Arra, ahogy beáramlik a levegő az orrunkon keresztül a tesünkbe, megemelkedik a mellkas, lesúllyed a mellkas. Maradjunk meg pár percig a légzésre figyelésnél. A gyakorlat végéhez közeledve tudatosítsuk magunkban, hogy itt vagyunk és lassan kinyílik a szemünk.