Hogyan tekintsünk a gondolatokra, mnt mentális eseményekre?
1. változat:
Amikor észrevesszük, hogy figyelmünk elkalandozott az általunk választott fókusztól (légzés, test, hangok stb.), álljunk meg annyi időre, hogy felismerjük a képeket, gondolatokat, emlékeket, amelyek felbukkantak bennünk. Ezután nagyon halkan mondjuk azt magunknak: ,,gondolkodás", ezzel emlékeztetve magunkat, hogy a gondolatokat gondolatoknak lássuk, majd minél szelídebben tereljük vissza a figyelmünket az eredeti fókuszra.
2. változat:
Helyezzük magukat a gondolatokat figyelmünk fókuszába. Tegyük ugyanazt a gondolatokkal, amit a hangokkal is tettünk, amikor mindenfajta hangot tudatosítottunk magunkban, ahogy keletkeznek, szólnak, majd elhalnak. Néhány metafora, amelyek segíthetnek ebben: • egy mozivásznon jelennének meg a gondolatok, majd tűnnének el, mi pedig a nézőtéren ülnénk, és mindegyikre csak addig figyelnénk, amíg a vásznon látható
• mintha gondolataink egy üres színpadra lépnének fel, majd eltűnnének a kulisszák mögött
• mintha elménk a tágas égbolt lenne, gondolataink pedig felhők vagy madarak módjára úsznának keresztül rajta
• mintha gondolataink lehulló levelek lennének, amelyeket egy patak vize sodor tova
Eleinte csak 3-4 percet töltsünk annak gyakorlásával, hogy milyen, amikor a gondolataink állnak figyelmünk homlokterében - senkinek sem könnyű ennyire közvetlen módon odafordulni a gondolataihoz. Nyugodtan kísérletezhetünk egyéb metaforákkal is, de van, akinek nincs is szüksége ezekre.
3. lehetőség:
Ha azt tapasztaljuk, hogy egyes gondolatoknak erős érzelmi töltésük van, vagy minduntalan betörnek az elménkbe, jusson eszünkbe, hogy az érzelmek valójában testi érzetekből, érzésekből és kapcsolódó gondolatokból álló csomagok. Ilyenkor röviden nyugtázzuk, hogy az adott gondolatok csak gondolatok, aztán pedig „ereszkedjünk le" mögéjük, és vizsgáljuk meg, milyen testi érzetek kapcsolódnak az adott érzelemhez, amely a gondolatot szülte.