Együtt lenni a nehézségekkel

Kényelmesen helyezkedjünk el. nem mereven, de egyenes háttal, méltóságteljes tartásban, ami kifejezi,hogy benne akarunk maradni a helyzetben. Ha széken ülünk, mindkét talpunk legyen stabilan a padlón. Csukjuk be a szemünket, vagy nézzünk ki egy pontot magunk előtt Figyeljük a légzésünket, ahogyan belégzéskor megemelkedik a mellkas vagy has, és kilégzésnél besüpped. Észrevehetjük a légzés közben megjelenő apró szüneteket. Belégzés …. kilégzés.. Nem szükséges hogy az légzésünket bármilyen módon is kontrolláljuk egyszerűen csak hagyjuk hogy minden történjen a maga természetes módján. … … Amennyire csak tudjuk, ezt a tudatosságot terjesszük ki a testünk egészére is Nincsen semmilyen elérendő állapot most irány csak a figyelmünket a testünkre. Tudatosítsuk azokat a nyomási–tapintási ingerekhez ahogyan a testünk alátámasztás felülettel érintkezik. Szenteljünk figyelmet ezekre az érzésekre néhány lélegzetvételnyi ideig! Az eddigi gyakorlatoknál a kellemetlen érzések esetén figyelmünket visszairányítottuk a légzésünkre. Most ahelyett hogy elterelnénk a figyelmünket nehezebb gondolatról vagy érzésről – kudarcról, veszteségről vagy esetleg olyan dologról, ami nem sikerült, most hagyjuk hogy ez a gondolat itt maradjon velünk! Próbáljuk elviselni, próbáljunk vele lenni. Ha valamilyen fájdalmas érzelmet tapasztalunk; esetleg szomorúság, aggodalom, félelem vagy a tehetetlenség érzése merül fel bennünk maradjunk benne ezekben az érzelmekben. Igyekeztünk együtt lenni ezekkel az érzelmekkel, hiszen ezek vannak, ez a valóság fogadjuk el a létezésüket! Figyelmünket fordítsuk a testünk felé, hogy társul-e bármilyen testi érzet ezekhez a gondolatokhoz. Ez lehet bármilyen érzés: melegség, valamilyen szorító érzés, esetleg görcsösség, fájdalom…. Ha ilyen érzés tapasztalunk irányítja figyelmünket oda ahol testünk meg az a legerősebb. Próbáljuk belélegezni az adott területbe, épp úgy ahogy a testpásztázás során tettük. Ha nincsenek erős testi érzések felidézett érzelmek hatására, kipróbálhatjuk más, érzelmektől független testi érzésekkel ezt a gyakorlatot. A cél nem az érzések megváltoztatása, hanem az érzetekkel való együttélés, ezek elfogadása. Nyitottság és alapos megismerés az érzések irányában. Ha éppen nem jut eszembe semmilyen kellemetlen érzésem mostanában előfordult velünk, szándékosan is felidézhetünk valami régebbi kellemetlenséget. Nem kell hogy nagyon nehéz helyzet legyen nem kell hogy nagy fájdalommal járjon egyszerűen egy megoldatlan probléma is elegendő valami ami bosszúságot vagy bűntudatot vagy megbánást keltett bennünk. Bizonyára vannak olyan visszatérő helyzetek az életünkben, amik ismételten aggodalmat esetleg félelmet vagy bűntudatot, bosszúságot keltenek. Ha rátaláltunk ilyen helyzetere, adjunk időt magunknak hogy rá hangolódjunk figyeljük meg milyen érzelmeket tapasztalunk és milyen testi érzések társul hozzá, milyen reakciót vált ki az egész belőlünk. Próbálj tudatosan felmérni, hogy milyen érzések keletkeznek a testünkben és irányítjuk oda figyelmünket, ahol ezek az érzések a legerősebbek. Forduljon nyitottan és érdeklődéssel az érzések felé, anélkül hogy tagadni akarnánk. Ekkor lélegezzünk be az adott testrészbe és lélegezzünk ki az adott testrészből. Figyelmünkkel követve az érzések változását. Megpróbálhatjuk az elfogadás és a nyitottságot kiterjeszteni magunkban. Itt van. Ez a tapasztalat. Nyitott vagyok rá, már itt van. Elfogadom. Ez a valóság. Szándékosan engedjük el feszültséget a kilgézésnél. Gondoljuk végig, amit most szeretnénk érezni: megengedés, elfogadás, nyitottság. próbáljunk benne maradni ebben a tudatosságban, nyitottan, nem elutasítva, elfogadva a saját hozzájuk fűződő viszonyunkat. Hagyni és megengedni, hogy itt legyenek… Az, hogy elfogadjuk hogy ezt az érzést nem azt jelenti hogy örülünk neki, egyszerűen csak azt hogy nyitott vagyok mindenfajta testi érzés számára, legyen a semleges kellemes vagy kellemetlen. Nem kell szeretnünk ezeket az érzéseket. Természetes hogy nem kérünk belőlük. Segíthet az, hogy tudom, rendben van, hogy nem akarom ezeket az érzéseket, de ha már jelen vannak elfogadom. Kísérletezhetünk azzal hogy egyszerre tartjuk a tudatunkat tudatunkban ezeket az érzéseket és a légzésünket is. Lassan azt vesszük észre hogy a testérzetek mert nem vonzzák annyira figyelmünket, egyszerűen térjünk vissza a légzésünk figyeléséhez. …. … Rövid ideig maradjunk benne ebben a csendben. A gyakorlat végéhez közeledve tudatosítsuk a helyzetünket és ahogyan jólesik, nyissuk ki a szemünket