Egy nehézség megélése

Helyezkedjünk el kényelmesen, csukjuk be a szemünket, vagy nézzünk egy pontot magunk előtt. Tudatosítsuk a testhelyzetünket és néhány lélegzetvétel alatt adjunk időt magunknak arra, hogy megérkezzünk a pillnanatba. Irányítsuk a figyalmünket a lélegzetünkre és figyeljük a testünk mozgását, a légzés folyamatában. belégzés-kilégzés. Maradjunk meg a légzésre figyelésnél néhány pillanatig! ... ... Idézzünk fel a közelmúltból azt a jelenetet, ami érzelmileg megterhelő volt számunkra. Mit éreztünk akkor? szomorúságot, elkeseredést, aggodlamat, … dühöt, feszültséget? Helyzekedjünk bele ebbe a jelenetbe és maradjunk benne ebben az intenzív érzelmi állapotban. Idézzük fel, hogy hol voltunk, kivel, mi történt? Mi járt a fejünkben, Milyen gondolat futott át az agyunkon? Talán, hogy hibáztunk, kudarcot vallottunk? hogy nagy baj lesz, a jövő nem ígér túl sok jót? Esetleg úgy éreztük, hogy a világ összesküdött ellenünk és semmi sem jön össze? Vagy egyszerűen csak kellemetlenül éreztük magunkat? Bármilyen gondolat is volt, próbáljuk felidézni a legkisebb részleteket is! Álljunk meg egy kis időre: belégzés és kilégzés ... .... Emlékeztessük maguunkat, arra, hogy van néhány kép, amelyek segíthetnek ebben a helyzetben. Hiszen tekinthetünk a gondolatokra úgy, mint az égen a felhőkre, amelyeket elfúj a szél. vagy mint az autópályán száguldó kocsikra, amik feltűnnek, elsuhannak a szemünk előtt, majd tovatűnnek. tekinthetünk a gondolatokra, mint lehulló falevelekre vagy a patak vizén úszó fűszálakra. Röviden nyugtázzuk hogy „a gondolatok csak gondolatok”, jönnek és elmennek Lassan leereszkedünk mögéjük. Megvizsgáljuk milyen testi érzések keletkeznek a htásukra és milyen érzelmeket tapsztalunk. Figyeljük meg a testünkben végbemenő változásokat, ahogy a harag hatására felmegy a vérnyomásunk, kipirul az arcunk vagy

leizzadunk. A szorongásunkban szorító érzés keletkezik: torkunkban, mellkasunkban

esetleg gyomorfájást észlelünk. Figyeljük meg ezeket a tesi érzéseket és lélegezzünk be ezekbe az testrészekbe, érzetekbe! belégzés-kilégzés... és innen fújjuk ki alevegőt! ... ... Tudatosítsuk magunkban, hogy milyen hatásuk van a keletkezett gondolatoknak a testünkre, és világosan megfigyelhetjük, ahogy ezek a gondolatok keletkeznek, befolyásolják az érzelmi állapotiunkat

a testi érzeteinket majd tovatünnek. Ahogy hagyjuk, hogy tovatűnjenek, akkor már mindegy hogy mi a tartalmuk, annak látjuk őket, amik valójában. A gondolatok az elménk működésének a jellmzői, olyan mentális események, amik nem feltétéenül igzak, akkor sem, ha teljesen valóságosnak tűnnek. Tekintsünk rájuk úgy, mint metális eseményekre, amelyek felbukkannak, megjelennek, majd tovatűnnek. Irányítsuk vissza a fiegyelmüket a légzésünkre! Arra, ahogy beáramlik a levegő az orrunkon keresztül a tesünkbe, megemelkedik a mellkas és a has, majd lesúllyed. Maradjunk ennél néhány lélegzetvételig. A gyakorlat végéhez közeledve tudatosítsuk magunkban, hogy itt vagyunk és lassan kinyílik a szemünk.